|
Ki volt Csánakja Pandit, Csandragupta Császár első minisztere, államférfi vagy nagy tudású beavatott? Páratlanul összetett személyiség, akinek jelentősége saját korán messze túlmutat. Fő műve az Artha-sásztra (magyarul Indiai Bölcsességek Könyve, Mandala-Veda Kiadó, 2002) az élet szinte minden területére vonatkozóan nyújt magvas tanácsokat. A kormányzás elméletének és gyakorlatának majd minden vonulatát felöleli. Foglalkozik az uralkodó, valamint hivatalnokai, tanácsadói és miniszterei feladatkörével, a tanácsülések értelmével, sőt a béke, a diplomácia és a háború rendeltetését is kifejti. A politológiai témák mellett nem marad el a gazdasági élet ismertetése, a mezőgazdaság, az ipar, a kézművesség, a bányák, a kereskedelem, s ezzel szorosan összefonódva a jogorvoslat és a törvényesség kérdése sem. Az adózás, jövedelem, népszámlálás, útlevelek, börtönök, öntözés és hajózás, egyesületek s egyéb igazgatási problémák is szerves részét képezik a kormányzásnak, aminek szabályait Csánakja fogalmazta meg.
Csánakja jó ismerője volt az emberi pszichikumnak. A politika tudományából nem csupán diplomáciai érzék és államigazgatási tapasztalat, hanem igaz emberismeret és életbölcsesség sugárzik. Az Artha-sásztrát éppoly gyakran félreértelmezik, mint A fejedelem gondolatait, pedig Csánakja aforizmái komoly etikai értékekre épülnek.”A politika tudományának alapja az érzékek szabályozása” – tanácsolja Csánakja, aki szerint az eszményi uralkodó tökéletes önuralommal rendelkezik, és élen jár az erény terén. Hasonló ez a felfogás a kortárs Arisztotelész által vélelmezett ideális uralkodó, vagy Platón filozófus-király ideájához. Csánakja többször is hangsúlyozza az uralkodónak az alattvalókra gyakorolt hatását: "Ha a király erényes, a nép is erényes, ha bűnös, a nép is az. Amilyen az uralkodó, olyan az alattvaló. A jellemes uralkodó még a tehetségtelen népet is képes boldoggá tenni. A jellemtelen uralkodó viszont még az erényes és jómódú népet is romlásba dönti." Csánakja itt egy olyan gondolatot adaptált, ami a Bhagavad-Gítában, a hinduk bibliájában is olvasható: "Bármit is tegyen egy nagy személyiség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek; és bármilyen irányadó mértéket is szabjon meg saját példájával, az egész világ követi őt." Az elégedetlenség kiváltó okait az alábbiakban sorolja föl: "Megvetés a jó emberek iránt és a méltatlanok bátorítása, szokatlan és jogtalan erőszak, s az erényes és helyénvaló szokások megszüntetése. A bűn bátorítása s az erény lankasztása, a bűnösök büntetlenül hagyása és az ártatlanok megbüntetése, a kerülendő tettek gyakorlása és a gyakorlandók kerülése, veszteséggel járó tervek megvalósítása és a nyereséget hozók elhanyagolása, elfogadhatatlan adományok elfogadása és méltó adományok visszatartása, fontos vezetők sértegetése, a tekintélyes emberek szidalmazása, az idősek megvetése, a csalárdság és az atyafiság – ez mind a nézeteltérések oka lehet." Az állam szerkezetében páros elemeket határoz meg: uralkodó és alattvalók, férfiak és nők, férjek és feleségek, szülők és gyermekek, tanárok és tanítványok s így tovább. Az állam mellett tehát a nép szerepét is hangsúlyozta. "Nép nélkül mit terem az állam? Akár a meddő tehén, nem hajt semmi hasznot." Az ország békéje és harmóniája eme páros elemek együttműködésében rejlik. A király ezért virágoztassa fel országát és tegye sikeressé alattvalóit, akik ennek fejében engedelmeskedjenek a királynak. A szülők tegyenek meg mindent a gyermek taníttatásáért. "Ellensége gyermekének az a szülő – mondja Csánakja –, aki nem taníttatja gyermekét." A gyermekek legyenek engedelmesek, és gondoskodjanak szüleikről a nehézségben. Tanítani csak azt kell, ami erényességre és gyarapodásra vezet. Hibás dolgok tanítása nagy bűn. A tanulók tiszteljék tanáraikat, s legyenek mindig hálásak azért, amit kaptak tőlük. Bár Csánakja tevékenységének legfőbb színtere a politikai élet és a diplomácia volt, sosem tévesztette szem elől az élet magasabb céljait. Számára is egyértelmű volt az élet négy szférája, amit az ősi ind bölcselet az erényes cselekvésben (dharma), az anyagi gyarapodásban (artha), az érzéki örömökben (káma) és a világi kötelékek alóli felszabadulásban (móksa) fogalmazott meg. Mindeme területekkel Csánakja is hosszasan foglalkozik. Az ember erényesen tegyen eleget kötelességének, legyen az akár az államügyek intézése, akár az oktatás, a katonai szolgálat, az üzleti élet vagy bármiféle más elfoglaltság. Eközben bizton gyarapszik anyagilag, s örömökben is lesz része, míg végül érett fővel igyekezzék a lelki értékek felé fordulni. Ezért Csánakja az örömök terén is mérsékletet és erényességet hirdet. Ez minden humánus eredménynek az alapja. Örökérvényű, megszívlelendő jó tanácsok mai magyar valóságunkban is. |
