1. A jógi

Egy tanult bráhmana családban született 1925-ben, Uttar Pradesh-ban. Szülei halálakor a sors különös fordulatot vett. Ebben a kritikus pillanatban a Himalája egyik legnagyobb mestere, Bengali Baba fogadta örökbe őt, mint spirituális gyermekét. Bengali Baba szerető védelme alatt kezdte el véget nem érő tanul­mányait szerte a világban. Kora ifjúságában a Himalája tradícionális kolostoraiban gyakorolta a jóga tudomá­nyának és a filozófiának különböző tantételeit, s elmé­lyülten tanulmányozta azokat számos spirituális adep­tussal: Mahatma Gandhival, Sri Aurobindoval, Rabin­dranath Tagoreval. Tibetbe is elutazott, hogy tanuljon nagymesterétől.

Felsőfokú tanulmányait Prayaga-ban, Varanasi-ban és az Oxford Egyetemen, Angliában végezte. 24 évesen megkapta a Karvirpitham Shankaracharya címet Dél-Indiában – örökébe lépve ezzel Dr. Kurtkotinak –, a legmagasabb spirituális pozíciót Indi­ában. Ezekben az időkben óriási hatással volt a spirituális szokások terén: elrendezte az értel­metlen formalitások és rituálék sorsát, a társadalom minden részére biztosította a templomi istentiszteletet, és bátorította a nők tanítását a meditáció terén. 1952-ben lemondott erről a magas rangról és a vele járó presztízsről, hogy visszavonulva a Himalája hegyei közé elmé­lyítse meditatív gyakorlatait a kolostorok falai között.

Egy hatszor négy láb méretű üregben – ahova csak egy tűhegynyi fénysugár szüremlett be – eltöltött 11 hóna­pos intenzív meditáció és pranayama gyakorlatok el­végzése után azzal az elhatározással bukkant fel újra, hogy az emberiséget fogja szolgálni, különösen azzal, hogy a Kelet tanításait elhozza Nyugatra.

Mestere bátorítására, Szvámi Ráma feladatát a nyugati filozófia és pszichológia tanulmányozásával kezdte el, majd számos nyugati egyetemen tanított keleti filozófiát. Londonban orvosi szakértőként dolgozott, Moszkvá­ban pedig parapszichológiai kutatásban segédkezett. Ezekután visszatért Indiába, és megalapított egy kórhá­zat és ashram­ot Rishikesh­ben. 1960-ban befejezte or­vosi tanulmányait Darbhangában. Később Japánban megalapított egy jelentősebb spirituális központot. Mestere kérésére 1969-ben az Egyesült Államokba ment.

2. A tanár

Amikor Swamiji megkérte Gurudéváját, hogy lássa el őt tanácsokkal a nyugati útjával kap­csolatban, ő így válaszolt:
„A himalájai szentek első üzenete az, hogy szabaduljunk meg az összes félelmünktől. A következő pedig az, hogy a bennünk lévő Valóságról tudatossá váljunk. Légy spontán és hagyd, hogy egy eszközzé váljál a spirituális tanítás érdekében anélkül, hogy összezavarnál bármilyen vallást vagy kultúrát. Minden spirituális gyakorlatot tudományosan kell ellenőrizni, ha a tudomány képes erre. A Sors vezessen téged.”

Swamiji követve guruja utasításait elhozta nyugatra tudását és bölcsességét. Tanításai egye­sítik a Kelet spiritualitását a Nyugat modern kezelési módszereivel. A People Magazin szá­mára készült Giovanna Breu vezette interjúban Swamiji elmondta, hogy élete célja a tanítás és a megosztás.
„Az amerikai diákok nyitottak a dolgok megértésében. Megtanítottam őket, hogyan szolgál­janak önzetlenül, hogyan éljenek, és hogyan legyenek boldogok és adakozóak.”

Noha szoros kapcsolatban volt vallásos gondolko­dókkal és hatalmas tudással rendelkezett a világ spiri­tuális tradíciói terén, Swamiji nem tanított egyetlen val­lásos tantételt sem. Szabad gondolkodó volt, közvet­len tapasztalatai és belső bölcsessége vezérelte, s a tanítványait is bátorította, hogy hasonlóképpen élje­nek. „Egy hírnök vagyok, aki a tradíciómhoz tartozó himalájai szentek bölcsességét hozza el. Az én fela­datom az, hogy megismertesselek titeket a benneteket lévő tanárral.”

Swamiji mély szeretete az ősi spirituális tradíciója után visszatükröződik életében és munkájában. Huszonöt éven keresztül világszerte előadásokat tartott külön­böző kolostorokban, templomokban, egyetemeken és orvosi iskolákban. Az élethez való nem szektáriánus, hanem univerzális megközelítési módját és az átadott tanításait minden vallásos hit és gyülekezet elfogadta, a Kelet és Nyugat közötti erőteljes kapoccsá téve ezzel őt.

3. Tudományos kutató / tudós

Szvámi Ráma az életét a tudomány és a spiritualitás egyesítése felé irányította. Mestere azt javasolta, hogy a keleti és a nyugati tudományt közelebb tudná hozni egymáshoz pszicho­lógusokkal és orvosokkal együtt dolgozva, akik mentális és fizikai tüneteket tanulmányoztak. Dr. Elmer Green – a Kansas állambeli Topekai Menninger Alapítvány igazgatója – meghívására Szvámi Ráma tanácsadója volt egy kutatóprogramnak, amelyben az önkéntelen állapotok akaratos ellenőrzését tanulmányozták.

Be akarta mutatni esetét a tudománynak. „Nem azért csinálom ezt, hogy megmutassam milyen varázsló vagy emberfeletti lény vagyok, hanem azért, hogy megmutassam, az elme irányításával elérhető a testi funkciók irányítása, beleértve az úgynevezett sima izmokat is, mint amilyen a szívé és a tüdőé. Ez a vegetatív idegrendszer irányításán keresztül érhető el, amely sok pszichoszomatikus betegség kifejlődésében vesz részt.” A kutatómunkájával elkezdte a keleti és nyugati tradíciók egyesítését a Menninger alapítványnál. Részt vett olyan kísérletekben, melyek segítettek forradalmasítani a tudományos gondolkodást a test és elme kapcsolatában. Laboratóriumi körülmények között végrehajtott bemutatójában több tudóst hökkentett meg a vegetatív fizikai válaszok és az elmeműködés élesen tudatos kontrolljával, amit korábban lehetetlennek tartottak. Ilyen tudományos feltételek mellett Szvámi Ráma bemutatta, hogy meg tudja állítani a szívét 17 másodpercre, hogy vért pumpáljon. Tenyere különböző pontjai között tíz fokos hőmérséklet-különbséget tudott elérni, és akaratlagosan speciális agyhullámmintákat tudott létrehozni és fenntartani. Először olyan agyhullámmintákat hozott létre, amelyeket a béta hullámok uraltak, majd alfa-hullámokat hozott létre, amelyeket általában a relaxált állapottal társítanak. Végül théta hullámokat termelt az agya. A théta hullámokat az tudatlan állapottal kapcsolják össze, ellentétben az alfa és béta hullámokkal, amelyeket a tudatos állapothoz társítanak. A théta hullámok előállítása közben Szvámí Ráma úgy tűnt, mintha mély alvásban lenne. Azonban mindent fel tudott idézni, ami ez idő alatt a szobában történt.

4. Dokumentumok

E munka tudósítása megjelent a World Book Science Annual 1974-es, az Encyclopedia Britannica Yearbook of Science 1973-as, a Time-Life Nature Science Annual 1973-as kiadásában és sok más kiadványban. Egyesült Államok szerte több folyóirat és újság közölt cikkeket a kísérletekről. Több cikk jelent meg a Journal of Transpersonal Psychology-ban (1970), a New York Times Magazine-ban (1971. szeptember), Times Weekly-ben (1972. július), Playboy-ban (1972. december), Psychology Today-ben (1974. augusztus), és más népszerű folyóiratban, mint az Esquire (1972. december), a Time (1973. április), a Saturday Review (1975. február), és a Prevention (1978. június). Az Egyesült Államokban gyakori szereplője volt Szvámi Ráma a nemzeti tévécsatornáknak, megjelenve olyan széleskörű nézettségnek örvendő programokban, mint a "Good Morning America" és a "Phil Donahue Show."

Ő volt az első jógi, aki alávetette magát a modern tudományos eljárásoknak, hogy meditá­ciója legmagasabb fokán tudatállapotát megvizsgálhassák. Amikor a World Book Science Annual újságírója megkérdezte ezekről a nagyszerű tettekről, kifejtette, hogy ő tudja irányí­tani a szívét és a véredényeit, sőt, tetszés szerint különböző fajta agyhullámokat képes előállítani, mivel „Az egész test benne van az elmében, de nem az egész elme van benne a testben.”

A Menninger Alapítványnál végzett munkájával segített felfedezni a biofeedback rendszerek használatát terápiás körülmények között, megalapozni a stresszkezelés és a holisztikus gyó­gyászatot, és felkelteni az emberekben az érdeklődést a tudatosság eddig ismeretlen szint­jeinek megtapasztalására.

5. A Spirituális Himalája Intézet megalapítója

1971-ben Szvámi Ráma megalapította a Jóga Tudo­mány és Filozófia Himalájai Nemzetközi Intézetet, hogy létrehozza azokat az eszközöket, melyekkel tu­dományosan lehet ellenőrizni, dokumentálni, nyilvános­ságra hozni és tanítani ősi örökségének tapasz­talatait. „Egy élet­központot kell felépítenünk, mely fontos ösz­szekötő híd lesz a kelet és nyugat között.”–mondta.

Az Intézet oktatói kara Szvámi Ráma által kiképzett orvosokból, pszichológusokból és spirituális gondol­kodókból áll, hogy egységbe foglalják a kelet ősi taní­tásait a nyugat modern technológiájával. Szvámi Ráma szakavatott irányítása alatt az intézet oktatói kara és személyzete az eltervezett projekteket konkrét idősza­kokban hajtották végre.

Az Intézet egy nonprofit szervezet, amit a jóga és a meditáció különböző aspektusainak a tanítására szenteltek, mint eszközöket az egyén szemé­lyes fejlődésének és a társadalom megjavításának elősegítésére. Egyféle megközelítési módot alkalmaznak az egész személyiség megszólítására – test, elme és lélek –, hogy boldogabb, egészségesebb és sokkal kreatívabb élet felé vezessék az embereket.

6. A Himalája Intézet Kórházi Érdekszövetségének alapítója

Népességére nézve a legnagyobb, méreteit tekintve a negyedik legnagyobb államban, az észak-indiai Uttar Pradesh-ban alapította meg Szvámi Ráma a Himalája Intézet Kórházi Érdekszövetségét. A lakosság háromnegyedének, több mint 110 millió embernek nincs meg­felelő hozzáférhetősége orvosi ellátáshoz.

Szvámi Ráma látomása, hogy az orvosi ellátottsággal alig, vagy egyáltalán nem rendelkező észak-india több millió többnyire szegény lakosához eljuttassa az orvosi szolgáltatásokat egy járóbeteg programmal indult igen szerényen 1989-ben.

Mára ez az álom egy orvosi komplexumban öltött testet Új Delhitől 125 mérföldre északra Dehra Dun és Rishikesh között. Ez az épületegyüttes magába foglal egy sokrétű kórházat széleskörű szakterületekkel és szolgáltatásokkal; egy orvosi akadémiát; egy összetett terápiás programot, ami egyesíti a legjobb modern orvostudományt az idő által letesztelt tradícionális gyógyászat bölcsességével; egy mezőgazdasági fejlesztés programot, amit több, mint 150 falu alkalmazott már; továbbá lakhatási lehetőséget az alkalmazottaknak, diákoknak és a betegek rokonainak.

7. Író, művész, klasszikus zenész

A Nemzetközi Himalája Intézet megalapításán túl Szvámi Ráma sok könyv szerzője is. Számos munkáját fordították le a világ különböző nyelveire.

A világirodalomhoz való hozzájárulása több területen figyelhető meg: alapos szövegmagyará­zatai olyan spirituális műveknek, mint a Bhagavad-Gíta és az Upanisadok; gyakorlati irány­elvek a keleti bölcsesség pszichológiában és gyógyászatban való alkalmazására; a Valmiki-féle Rámajána két kötetben való költői fordítása; egy lelkesítő beszámoló az életét és spirituális fejlődését meghatározó nagy tanítókkal kapcsolatos élményeiről; és a saját spiri­tuális tapasztalatairól szóló igen személyes prózai költemények gyűjteménye. A szikhizmus számos főbb spirituális könyvének lefordítása csak a kezdetét jelentette a szikhizmus igazi természetének bemutatására elkötelezett életének, amivel világszerte kivívta a szikh és hindu közösségek tisztelét.

Ugyanolyan hozzáértéssel bánva az ecsettel és a tollal, festményei és költeményei hűen visz­szatükrözik a belső isteni szikrát. Sőt, roppant képzett és tehetséges zenész volt. Az Indian Music című könyve bemutatja törekvéseinek egy azon arculatát, hogyan fogadható el a nyugati világ számára az indiai klasszikus zene rendszere.

8. Az emberbarát

Az oktatás értékében sziklaszilárdan hívő Szvámi Ráma megszámlálhatatlan ösztöndíjat biz­tosított a szűkölködő, támogatásra érdemes diákoknak. Évente legalább két diákot támo­gatott külföldi felsőfokú tanulmányaiban. Az általa alapított jótékonysági alapítvány számos diáknak biztosított ösztöndíjat felsőfokú tanulmányai folytatására és magasabb tudományos fokozat elérésére a Himalája-béli Lansdowne közelében. A Lansdowne Felsőfokú Akadé­mia-beli Garhwal Egyetem számára egy könyvtárat alapított. Két szemklinikát is alapított.

Swamiji több kitüntetést és elismerést kapott az Indiában, az Egyesült Államokban és szerte a világon végzett önténtes szolgálataiért. Az emberiségért tett szolgálataiért 1977-ben a Martin Buber Díjjal tisztelték meg, 1982-ben pedig a Gandhi Közösség kitüntetését kapta meg. 1988-ban a Shiromani Díjat adományozták neki az emberiségért végzett szolgálataiért. Tagja a Nemzetközi Eszmei Társaságnak, az Oxfordi Nemzetközi Írók Társaságának Angliában, és az Indiai Költők Társaságának. A Chicago-i Költők Társasága is kitüntette őt. A londoni NRI Intézettől a Jawaharlal Nehru Díjat kapta meg. Az Új Szeminárium 1990-ben DDW (Isteni Bölcsessége Doktora) fokozattal kitüntette. A szikhizmus spirituális irodalmában való kitűnő részvételéért a New Delhi-i Guru Nanak Alapítvány Saropa díjjal kitüntette.

Az emberi lehetőségek testetöltése az ő élete: „élj a világban, és mégis maradj felette.”
1996-ban távozott el.

Az író könyvei